Normális időkben a közélet nem azonos a politizálással.
   Sport, közlekedés, színház (bizony!), filmek, sok minden más foglalkoztatta valamikor az embereket. Utazások, kalandok, sorolhatnám.
   A tegnapi napon, 2018. március 14.-én eltávozott Stephen Hawking, Einstein óta a legnagyobb elme, aki nem mellesleg remek fickó volt. Néhányan megemlékeztünk róla.
   A facebook pedig tele van - kósalajossal, némethszilárddal, gyurcsánsorossal, orbánviktorral és a béke/birka-menettel, kinek-kinek pártállása szerint. Miközben a világ halad a csillagászat és a kozmológia kutatásával, fedezzük fel az exobolygókat, itthon szellemi és erkölcsi törpéken marjuk egymást. 
   Túl nagy ez a kontraszt. 
   
   2018-at írunk, a magyar közéletet teljesen elborította a megosztottság, a gyűlölet.
Rokonok, egykori barátok válnak ellenségekké, mert nem tudják fejükben helyükre tenni a rájuk zúdított média-hullámot az őket fenyegető valós és kitalált veszélyekről, agyondémonizált közszereplőkről.
  Lassan elhiszik, amit látnak. Annak hisznek, aki azt mondja, amit ők hallani akarnak.

  Az, hogy mi a valóság, senkinek sem számít. 

Sztálin óta tudjuk, az emberek mindent elhisznek, ha a sokszor mundjuk neki, és a Pravda is megírja. 
   Az uszítás immár permanens, fenyegető, agitáló, uszító képek, cikkek, hirdetésnek álcázott kinyilatkoztatások dőlnek ránk óriásplakátról, internetes és nyomtatott cikkekből. 
   Ellenőrizhetetlen, egymásra hivatkozó kamu, magukat "híroldal"-ként aposztofáló oldalak ontják a butaságot, csúsztatásokat és hírhamisításokat.
   Kamu, kamu, kamu.
   Eljutottam oda, hogy mára üdítő színfoltnak látom az egykor gyűlölt reklámokat az affektáló csacska háziasszonyokkal, macsó, norvégfavágó-egyenkinézetű "átlagférfiakkal" és a retardált gyerekeikkel.
   "Demiért Ábellel", az Old Spice-os ordibáló fekete izompacsirtával, meg a sportszeletes edzőbával együtt. 
Görgetem a facebook-ot lefelé. és más alig-alig néz vissza, mint kósaller, orbán, némethsziszi, Gyurcsány komolyan vagy gúnnyal, stop, elég, harc és más ostoba jelszavak.  

Hoztam egy döntést.

   Nem veszek részt többé a mentális környezetszennyezésben. A közösségi média, ahogy a facebook-ot divatos említeni, számomra a magánügyek, humor, macskák-kutyák közzétételének helyszíne.
   De politizálni ott...? Tegye fel a kezét az, akit valaha bárki meggyőzött az ellenkező oldalról.
Stevie Wonder után szabadon: "Nem látom a kezeket!"
   Aki egyetért veled, azt nem kell meggyőzni, aki nem ért egyet, azt úgysem fogod. 
   Minden más csak pazarlás. 
Lehet, hogy pár év múlva már csak nevetünk, de most én nem a közösségi médiában üvöltő falkákkal tartok.
Ehelyett írhattam volna a borsót a fal két oldalára hányó embereket is, mert annak épp annyi értelme.

Szóval.

   A véleményemet a társadalmi kérdésekben leírom, de nem tolom az emberek orra alá. Akit érdekel - ha van ilyen - itt elolvashatja. 
   Egyszer-egyszer feldobom a Facebook-ra az új bejegyzést, de megkímélem ismerőseimet és barátaimat a folyamatos poszt-tolástól. 

Itt,ezen a felületen írom meg azt, ami "jár a fejemben".
   

(Illusztrációk: Pixabay)