2018.04.09
Az jár a fejemben... Mindenki tudja, tegnap mi történt.
Az jár a fejemben... Mindenki tudja, tegnap mi történt.
Lehet, hogy sokaknak meglepő, de az első szó a köszöneté.
A köszönet - a kollégáknak a szavazatszámláló bizottság hivatali és delegált tagjainak. Jobbikos, Fideszes, MSZP-s és DK-s delegáltak - együtt.
Kivétel nélkül odaadóan, becsülettel, barátsággal (!) egymás iránt, igazi csapatként, minden szabályt betartva működtünk együtt egymást segítve.
Igen, a nap végén mindannyian fáradtan, ki örömmel, ki pedig csalódottan váltunk el egymástól, de egymást tisztelve.
Ezért is bosszant, amikor ellenzéki érzelmű emberek cikkeznek "csalást" és "manipulációt" emlegetve. Nos, aki ezt osztja, engem személyesen bánt meg. ÉN voltam ott reggel 5:30-tól éjfélig. Én mentem ki kormánypárti kolleginámmal együtt, és én vezettem a becsületes munkában megtört, alig látó idős bácsi-néni kezét a karikához, amit ő nevezett meg.
Igen, a Fidesz karikájához. Én segítettem neki, mert egy derék idős embert láttam, aki lelkiismerete szerint akar szavazni. És igen, segítek neki becsületem és esküm szerint akkor is, amikor belül sírok, mert nem értek vele egyet.
De - a becsület a legfontosabb. Saját autómmal, saját üzemanyaggal, saját szabadidőmben gyűjtöm a meggyőződésemmel ellentétes voksokat. Normális az ilyen..?
Szerintem igen. Ennek kellene a normálisnak lenni. Én nem X párt hívét láttam. Én 92 éves bácsit láttam, vagy épp 88 éves nénit, aki engem nézve bökte ki, hogy ismerte nagyszüleimet... És mosolyogtunk, szót váltottunk, és én örülök, hogy segíthettem Béla bácsinak vagy Marika néninek.
Utoljára 1986 júniusában éreztem ilyet, amikor Irapuatóban a mexikói futball VB-n a Szovjetunióval meccseltünk.
A Monty Python-os műsor kezdődött Mesterházy-Botka, aztán Botka-Gyurcsány, majd Molnár-Botka, azután Gyurcsány-Szél cicaharc, és sorolhatnám. Aztán három hónappal a választás előtt látszólag megegyeznek, úgy hogy egyesek nem fognak kezet a másikkal, azt fikázzák, aki nincs ott, és végül vagy nyolc pártocska állt ott, aki "összefogna", de "nem ezekkel".
Végül ahelyett, hogy valami jövőképet nyújtottak volna...
Sárdobálásra sarat hánytak, korrupcióra korruptnak mondott emberek hivatkoztak - mi a különbség..?
Ha az egyik párt ugyanazt teszi, mint a másik - mitől várjuk, hogy bárkit is átcsábítson a másik oldal bizonytalan szavazói közül..? A fizika egyik alaptétele: ha egy testet két azonos, ellentétes irányú erőhatás ér - a test marad, ahol van!
És a végén csodálkozunk...
Utoljára 1986 júniusában éreztem ilyet, amikor Irapuatóban a mexikói futball VB-n a Szovjetunióval meccseltünk. 0-6. Égés.
De mi, választók, vajon megtettük a siker érdekében?
Odaálltunk a(z utolsó pillanatban megnevezett) Jobbikos vagy Ballikos jelölt elé..?
- Mi a programod, Béla..?
NEM.
Nem tettük meg. Sokan azt hitték, a győzelem "magától" jön. Csak mert az emberek "elégedetlenek" a mostani rendszerrel.
Lássuk be, hogy a "FotelForce" - a szavazók 31%-a most is otthon maradt.
Az emberek nem merülnek el a közgazdasági mutatók rejtélyes világában. Nekik egyszerű válasz kell egyszerű kérdéseikre. Nekik jövőkép kell, és motiváció. Ezt a Jobbik és a baloldal eltaktikázta. Ha hibást keresnek, nem kell messzire menniük.
